"ZÖLDERDŐBE JÁRUNK,
CSODÁRA TALÁLTUNK"

Szülői tapasztalatok a Zölderdő Alapítványi Óvodáról

E sorok írása közben tartok attól, hogy a leírt gondolatatok talán túl személyesek lesznek egy újságcikkez. Egy anya írja ezeket, aki nem tudja, és nem is akarja hideg objektivitással nézni a gyermekével történteket. E szubjektív hangvételű írásban a hozzánk hasonló szülőknek szeretnék mesélni.

Kisfiunk azért került át régebbi óvodájából a Zölderdő Alapítványi Óvoda logopédiai csoportjába, mert az előző óvoda által javasolt, majd itt elvégzett komplex, átfogó logopédiai vizsgálat egyértelműen kimutatta: a gyermek logopédiai részképességeiben erősen elmaradt a korához képest. Ez jelenti a helyes beszéd, az írás, olvasás elsajátításához szükséges készségek olyan mértékű fejletlenségét, amely célirányos, intenzív fejlesztés hiányában súlyos gondokat okozhat majd az általános iskolai követelmények teljesítésében. Ez magában hordozza annak veszélyét, hogy kicsink későbbi életében nem tud majd olyan továbbképzési formát, hivatást választani, amely őt boldoggá teszi. A tét tehát nem kicsi. A szakképzett óvónők azonban megnyugtattak: a logopédiai tagozat tíz éves tapasztalatai alapján megállapítható, hogy e logopédia részképességek nemcsak fejlesztendőek, hanem hangsúlyozottan fejleszthetőek is. Ebben az ígéretben bízva kezdtük el a nagycsoportot a Zölderdő Óvodában.

Gyermekünk a családias, derűs légkörnek köszönhetően már a második (!) napon beilleszkedett az új közösségbe. Nem jelentett számára erejét meghaladó terhet az eddiginél nagyobb igénybevétel, mert úgy vettük észre, hogy az óvoda napirendjében egyensúlyban vannak az intenzív logopédiai terápiák, a játékos-oktató foglalkozások, illetve a szabad játék, levegőzés a szép és jól felszerelt játszótéren.

Csemeténk még az álmos hétfő reggeleken is repül be az óvodába. A foglalkozások nyolc órakor kezdődnek, és körültekintően átgondolt napi- illetve hetirendbe szerveződnek. A hét minden napja más-más képzési területre koncentrál: matematika, környezetismeret, vizuális nevelés, ének-zene, testnevelés, mese-vers. Egy napra három foglalkozás jut, a harmadik mindig mese és/vagy vers. Ezekhez a nagycsoportos 10-12 fős - foglalkozásokhoz illeszkednek a logopédus terapeuta által vezetett kiscsoportos 2-4 fős foglalkozások: diszlexia prevenció, nyelvi fejlesztés, artikuláció, és vizuális fejlesztés.

Az egyik nyílt napon alkalmam volt látni, hogy kellemes, felszabadult légkörben milyen komoly munka folyik az órákon. Nemcsak az egyéni sajátosságokhoz alakított, minden gyermekre külön odafigyelő, magas színvonalú oktatás nyűgözött le, hanem az a kölcsönös bizalomra épülő kedves játékosság is, ahogyan az óvónő, logopédus és kis vezetettjeik együttműködnek. A kicsik észre sem veszik, hogy játszva mennyi mindent megtanulnak! Bevallom, amikor az év elején megláttam az órarendet, féltem hogy vége kisfiunk gyermekkorának. Ennek ellenkezője történt. Az óvodában töltött minden percben GYERMEK, játszó gyermek maradhat, és ez az élmény meglátásom szerint egy másik pozitívummal is társul: az óvodai képzés megszüntette azt a belső, tudatalatti frusztrációt, amelyet az írás elején említett készségek hiánya okozott kis lelkében.

A nagy- és kiscsoportos foglalkozások után szeretnék néhány szót ejteni a különböző mozgásterápiákról, amelyeket a Zölderdő Óvoda azzal a céllal épített fejlesztési programjába, hogy ezek alkalmazásával is elősegítse a logopédiai részképességek fejlődését. A vízi mozgásterápián HRG, azaz hidrorehabilitációs mozgásterápia - minden óvodás részt vehet hetente egyszer. A szárazföldi mozgásterápiák Ayres, Delacato az alapellátáshoz nem tartozó, választható, külön juttatás ellenében igénybe vehető szolgáltatás Mozgásterapeuták vizsgálnak meg külön-külön minden egyes gyermeket, és a vizsgálat alapján tesznek javaslatot a szülőknek a gyermekük fejlődését leginkább elősegítő mozgásterápia fajtájára. Mivel a mi esetünkben a Budai Gyermekkórházban elvégzett neurológiai vizsgálat, és az imént említett vizsgálat egybehangzóan súlyos finom- és nagymozgásos koordinációs zavart állapított meg, nem volt kérdéses, hogy a heti kétszer két órában javasolt Delacato mozgásterápián való részvételt biztosítsuk gyermekünk számára. Ez a terápia az agyi-idegrendszeri funkciók, és a mozgásfejlődés szoros összefüggésén alapszik. Évtizedek alatt kidolgozott, tudományos módszereken alapuló speciális tornával fejleszti pontosabban újjáépíti azokat az agyműködéseket, amelyek többek között a logopédiai részképességekre is kihatnak. A tornaórákat az óvoda saját tornatermében tartja képzett gyógypedagógus-gyógytornász. E mozgásterápiáknak köszönhetően kisfiunknak nemcsak javult a tartása, jelentősen növekedett az állóképessége, összerendezettebb lett a mozgása, hanem összeszedettebb lett a figyelme is, és átépítés alatt lévő kis agyában hamarabb helyére kerülnek ez óvodában tanultak.

Külön fejezetet érdemelnének a Zölderdő Óvoda egyéb csodái: a különböző, lehetőség szerint szülők bevonásával szervezett programok: kirándulások, a népi hagyományokat felelevenítő, illetve az évkör hagyományos ünnepeihez kapcsolódó rendezvények, közös kézműves foglalkozások, táncházak, vásárral egybekötött kiállítások, a színházlátogatások, koncertlátogatások, és még megannyi érdekes és hasznos különprogram. Hely hiányában azonban a lényegről, a valóban elért eredményekről szeretnék beszámolni írásom végén.

Napról napra, hétről hétre alkalmunk volt megtapasztalni kisfiunk előrehaladását beszédértésben- és értelmezésben, szóbeli és rajzos, írásos megnyilvánulásaiban. Egyre tisztábban beszél, nyelvtanilag sokkal helyesebb mondatokban fogalmaz, szókincse rengeteget gazdagodott. Sokat ügyesedett a keze, biztonságosabb lett a formarajzolása. Az élet minden területén koncentráltabb lett a figyelme, fegyelmezettebb, összeszedettebb a magatartása, kiegyensúlyozottabb a viselkedése.

Január végén került sor a gyermek féléves vizsgálati eredményeinek megbeszélésre. Ez az egy-másfél órás beszélgetés minden egyes gyermek szüleivel külön-külön történik. A csoportvezető óvónő, és a logopédus-terapeuta a vizsgálat eredményeit megmutatva és elmagyarázva foglalta össze az eddigi eredményeket, és a további teendőket. Bár az elmúlt hónapokban láttuk kisfiunk okosodását, mégis alig jutottam szóhoz a meglepetéstől a vizsgálati eredményeket látva. Az év elején elvégzett logopédiai vizsgálathoz képest átlagosan 40-60 %-os fejlődést mutattak a tesztek! Elmondhatatlan az örömünk és megnyugvásunk. Természetesen van még bőven tennivaló, de egyvalamiben biztosak lettünk: csemeténk úgy fog ebből az óvodából az általános iskolába kerülni, hogy nem fogják megviselni a követelmények, a szilárd alapoknak köszönhetően könnyedén fogja venni az akadályokat, nem teher, hanem természetes közeg lesz számára az iskola.

Egyetlen ürömünk azért van az örömben: mi, szülők képtelenek vagyunk keresetünkből anyagilag olyan mértékben hozzájárulni gyermekeink e második otthonának költségvetéséhez, amely az óvoda fenntartásához és továbbfejlesztéséhez szükséges lenne. Nem látok külső segítséget, pedig ha valamelyik intézmény, hát a Zölderdő Alapítványi Óvoda egészen biztosan megérdemelne több támogatást, hogy tovább folytathassa áldásos tevékenységét.

Barnus

Kisfiunk 2002-ben született. Második gyerek lévén, korán észrevettük, hogy fejlődése eltér a "normálistól". Bölcsis kora óta hordjuk őt sokféle intézménybe és terápiára. Gyermekkori autizmust állapítottak meg nála. Nagyon későn és lassan tanult meg beszélni. Amikor az óvodaválasztásra került a sor, egybehangzóan mindenhol azt tanácsolták, hogy a Zölderdő oviba menjünk, mert viselkedése alapján integrálható, s itt elfogadó környezetben, tapasztalt szakemberek segítik a fejlődését, és a komplex logopédiai fejlesztés hatására a többi lemaradásában is javulás várható.

2006 óta járunk a Zölderdő Logopédiai és Természetvédő Alapítványi Óvodába. Barnus az első pillanattól jól érezte itt magát. Nekünk is magnyugtató volt, hogy a pedagógusok és dadus nénik napi szinten tájékoztattak minket. Barnus legapróbb "rezdüléseiről" is mindig értesültünk. Az óvónők, dadusok sokszor apró, ámde hasznos tanácsokkal láttak el minket Barnus életvitelével kapcsolatban. A sokféle torna és mozgásterápia, a néptánc, gyógy úszás, a logopédiai foglalkozások és a délelőtti ovis foglalkozások nagyon hamar éreztették hatásukat. Mind a mozgáskoordinációjában, mind kommunikációjában (értésben, beszédben egyaránt) ugrásszerű fejlődésnek indult. Barnus a mai napig nagyon lelkesen jár ezekre a "különórákra". Óriási előny, hogy ezek mind az óvodában vannak, nem kell őt délután, fáradtan hurcolászni ide-oda.

Bár mindig is szeretett ide járni, Barnus eleinte csak magában játszott. A céltudatos közösségfejlesztésnek köszönhetően, már az első év végére sikerült elérni, hogy a társaival együtt is játsszon, sőt azóta kifejezetten igényli a gyerektársaságot.

Nagyon pozitív élmény, hogy az óvoda a gyereket a család szerves részeként kezeli és rengeteg családi programot szervez. Ez nemcsak a szülők számára teremt alkalmat a beszélgetésre és közösségi tevékenységekre, de a kisebb-nagyobb testvérek is örömmel jönnek, mert ők is úgy érezhetik, hogy a csoporthoz tartoznak. A rendezvények másik célja a népszokások megismertetése és a környezeti értékek megóvása. Fontosnak tartjuk, hogy ezek mindennapjaik részévé válhatnak. Ezt segíti a gyönyörűen ápolt kert is.

Barnus tünetei ugyan nem múltak el maradéktalanul, de - a szerető és szakértő légkörnek köszönhetően - hihetetlen sokat fejlődött. Jó érzés tudnunk, hogy Barnus iskolába menetelét milyen jól előkészítették, megalapozták.

Úgy gondoljuk, hogy a Zölderdő Logopédiai és Természetvédő Alapítványi Óvoda a maga nemében egyedülálló intézmény, és bátorítjuk a hasonló problémákkal küzdő gyerekeket nevelő szülőtársainkat, hogy ide hozzák gyermekeiket.

Marci

Marci fiam 2000-ben született, 2 éves koráig nem kezdett el beszélni, így orvostól-orvosig vándoroltunk.

Az egyik nagymama hívta fel a figyelmünket erre az óvodára, ahol nagy kedvesen fogadtak, és egy szakember is megvizsgálta Marcit. Az itt dolgozók rögtön szimpatikusak voltak, és megfogott az is, hogy az ovi egy gyönyörű park közepén áll, igazi paradicsom gyerkőceink számára.

2003. szeptemberétől járunk ide. Mindjárt az első nap meglepve vettem észre, hogy a barátaink és ismerőseink által emlegetett hisztizni, sírni fog egész nap elmaradt. Fiam széles mosollyal hagyott ott a terem ajtajában, vissza se nézett, ami bevallom nekem furcsa volt, és tudomásul kellett vennem, hogy a gyerekem felnőtt.

Jó érzés volt, hogy képzett logopédusok foglalkoznak a gyerekekkel. Marci ősz óta hatalmas változáson ment át. Szívesen beszél, (bár néha csak ő érti, mit), énekel, a kézügyessége is sokat fejlődött.

Gyermekem eddig is szerette a vizet (pár hónapos kora óta vittem csecsemőúszásra), így kifejezetten hasznosnak tartottam a HRG terápiát, amely hidroterápiás rehabilitációs gimnasztika, egyfajta gyógyúszás, melyen heti egyszer vesznek részt a kiscsoportosok.

Nekem újdonság volt az Ayres terápia, mely egyfajta játékos testnevelés. Amióta Marci részt vesz ezen a foglalkozáson, sokat javult a mozgáskoordinációja, és azt vettem észre, hogy az én állandóan mozgó-pörgő-jövő-menő fiam nyugodtabb lett, hajlandó leülni, hogy mesét hallgasson vagy rajzoljon.

Marci városi gyerek lévén, nagyon élvezi a kirándulásokat, a tanyán tett látogatás napokig foglalkoztatta. Meg kell említenem még a népi hagyományokhoz, névnapokhoz kapcsolódó ünnepségeket, melyek hol vidámak, hol meghatóak, de mindenképpen emlékezetesek maradnak mind gyerekeink, mind a mi számunkra.

Amikor ovit kerestünk gyerekünknek, számomra az egyik lényeges pont az óvó nénik, és dadusok szakmai hozzáértésén túl az volt, hogy fiam aki rettentően anyás elfogadja őket, szívesen vegyen részt felhívásukra a programokban. Ez ebben az óvodában maximálisan teljesül, és én is sok új információt, a gyerek nevelése szempontjából hasznos műhelytitkot tudok meg a reggeli és délutáni rövid beszélgetésekből, míg a fiam öltözik.

Eddigi tapasztalataim alapján azon szülőknek, akik hasonló problémákkal küzdenek, jó szívvel ajánlom a Zölderdő Alapítványi Óvodát.

Zsolti

A Zölderdő Logopédiai és Természetvédő Alapítványi Óvodába 2003. szeptemberétől jár a kisfiunk. Az óvodára egy kedves logopédus hölgy segítségével találtunk rá. Ő a lakhelyünkhöz legközelebb eső óvodában munkálkodik a gyermekek beszédének fejlesztésén. Zsolti akkor még nem töltötte be a 3. életévet, ezért ajánlotta, hogy speciális képzésű óvodába vigyük.

Zsoltit három éves kora előtt már vittük logopédushoz, és Ayres terápiára is jártunk vele a Nemzetközi Gyermekmentő Alapítványhoz. Mivel férjem is, én is dolgozunk, nagyon nehéz volt a megfelelő időpontokat megtalálni, és a hatékonysága is kisebb volt, mivel nem tudtam annyiszor vinni a gyereket, ahányszor szerettem volna.

A Zölderdő Logopédiai és Természetvédő Alapítványi Óvoda egyesítette mindazt amire szükségünk volt. Szakképzett logopédus aki naponta egyénileg és csoportosan is fejleszti a gyermekünket - Ayres és HRG terápia, játszóházban történő játékos fejlesztés.

Az óvodában több éve dolgozó szakképzett munkatársak logopédusok, óvodapedagógusok, fejlesztő pedagógus, dadusok munkájának köszönhetően, Zsolti néhány hónap alatt összefüggő tőmondatokban képes kifejezni magát most már mások számára is érthető módon a különböző tárgyakat, megnevezi, kérdez és végre hajlandó összefüggően beszélni. Feladatmegoldó képessége látványosan javul. Koncentrációs képessége növekedett, egyre hosszabb ideig lehet lekötni a figyelmét. A gyakori tornafoglalkozások következtében a motorikus mozgások javultak, a tárgyakkal való tevékenysége finomodott, önállósága növekedett az otthoni játékokban kezdeményező, irányítja a közös játékot.

Én boldog voltam, hogy az óvoda természetvédő óvoda is, megismerteti és megszeretteti a gyerekekkel a természetet, igyekszik őket a természet védelmére is megtanítani. Kirándulnak, megemlékeznek a fák, az állatok, és a víz napjáról az óvodában. Gyönyörű kis kertet ápolnak az óvoda udvarán. A karácsonyi ünnepség hangulatos és nagyon kedves volt. Az udvaron a fenyőfa közelében fejeződött be a karácsonyi ünnepség, ahol a gyerekekkel és a szülőkkel együtt gyújtottuk meg a csillagszórókat és a gyertyákat. Télen a madaraknak az óvoda legmagasabb fenyőfájára ennivalót akasztottak ki a gyerekek.

Én és a férjem minden szülőnek bátran tudom ajánlani, hogy hozza ide a gyermekét, mert ők szeretetre, emberségre és odafigyelésre is igyekeznek megtanítani a felnövekvő kis emberkéket, ami szerintem érték, olyan ritka kincs, ami soha sem veszít az értékéből.

Budapest, 2004. január 18.